Valami bekattanhatott Jéem fejében, mert már harmadik napja- jajj csak el ne kiabáljam- minden zokszó nélkül alszik délután.
Ebéd, függöny elhúzás, olvasás és alvás.Már több mint egy éve ez a napi rutin, az alvás része több kevesebb sikerrel.
Most meg, az olvasás után mellém fekszik és kb. 5 perc múlva alszik is.
Esti alvásnál nem volt gond, csak hát annyi hogy mi köztünk, annak ellenére hogy már az ágyát is mellénk toltuk- hátha.Egy ideig bejött ez a módszer, de csak közénk jött.Hozzáteszem, hogy ez engem és Mackócskát egyáltalán nem zavarja, jó közösen aludni.Csak hát már kicsi az ágy hármunknak.
Ismerős anyuka ajánlott figyelmembe egy könyvet,dr. Eduard Estivill-Sylvia de Bèjar: Aludj jól gyeremekem! címmel, ami segíthet a gyerek lepattintásában.
Elolvastam.Huhh, a lényege a sírni hagyás és egy anya pótló dolog szerzése pl. cumi, rongyi, plüss állat.Nem vagyok a ferberizáció híve, szerintem ez iszonyatos szívtelenség.
Viszont amit kipróbáltam belőle, az hogy betettem a mellettünk lévő ágyba és a könyvben szereplő kulcs mondatot mondtam ami így kezdődik hogy: anya megtanít itt aludni az ágyban.Alkalmazom a tárgyat is, Jéem " segített varrni" egy kispárna huzatot ami csak az övé.Ehez is mondom a mondatot hogy vigyáz rá és megsimogathatja bármikor.Amúgy roppantul nem érdekli.Nem ragaszkodott, ragaszkodik semmilyen hozzábújós tárgyhoz Jéem.Nem volt cumizás, pelenka szorongatás, plüss mackózás.
No, a lényeg hogy az ágyában alszik, immáron 4 napja, 1-2- szer ébred, meg itatom, aztán alszik tovább.(a könyv az ébredésröl is leszoktat, jobban mondva egyedül láttatja el a gyereket)
Ma nem volt már sírás ( ami volt az is csak pár perc), de itt vagyok mellette, megnyugtatom, simogatom, ami a könyv szerint tilos.
De hogy mégse legyen már olyan jó dolgom, már megint nem kakil Jéem.Holnap lesz 4. napja.Tuti tudatos, mert azt mondta:- vissza nyomom a kakit.
Minden nap adok neki 1,5 dl mira baby vizet hogy lazítsa a székletet.Sok gyümölcsöt is eszik, úgy hogy remélem nem kakil majd túl keményet miatta.Remélem holnap már jön az áldás,mert már elég nagy a pocakja.
Ma bepróbálkoztam azzal is hogy pucéron hagytam hátha ez beindít valamit, a bilire és wc- re ülést, de még a közelébe sem hajlandó menni.
Most az is eszembe jutott, hogy nem- e köze van a külön alváshoz, hiszen az az én akaratom volt.Ez pedig az ő saját teste feletti akarat.Ki tudja hogy mi folyik tudat alatt a kis elméjébe?
Másnap délután van.Reggel sikeresen kikakilta magát, akkora adagot, hogy a pelenkából is jött kifelé.A gyógyvíznek köszönhetően jó puha maradt az állaga, nem kellett erőlködnie egyáltalán, ami azért jó mert így nem fájdalmas szorulásos a kakilás, emiatt az ok miatt biztos nem akarja majd visszatartani.
Na, kellett nekem halálra dicsérni a gyereket.Igen, a délutáni alvás...Húúú dühös vagyok ááááááá
