2011. április 13., szerda

anyámék...

...hozták a formájukat.Azt mondta a hétvégén, hogy lejön ablakot pucolni, én mondtam neki hogy most vizsga időszak van, inkább tanulnék.Visszaszólt, azt a konyhában megtudom tenni.Persze az utóbbi mondatát nem mesélte el a húgomnak.Így azt gondoltam hogy besérült, tárgytalan az egész.
Reggel telefonált hogy főzés után lejönnek apával.Lementem a boltba üdítőért és rágcsálni valóért nekik.A neten olvastam a híreket miközben megjöttek, köszönés, mit csinálsz, olvasok.A konyhában leszedte a függönyt és elmentek.Fél órával rájuk telefonáltam hogy merre vannak, azt hittem bevásárolnak a közeli boltban.Besérültek hogy le sem szarom őket, és szálljak magamba, maholnap megszülök és meg itt ülök a putri közepén, a védőnő be sem tud jönni a sok kacattól és letette a telefont.
Sajnos testvéremékkel ellentétben nekünk nincs sem garázsunk, sem padlásunk ahová el tudnánk tenni azokat a dolgokat amiket ők feleslegesnek gondolnak.1 szobában élünk, és igen ide várjuk a mi kis csöppségünket.Kár hogy elfelejtik hogy annó ők is 1 szobából indultak el.Nincsenek felesleges cuccaink, a polcokon vannak kis ajándékba kapott mütyűrök, amik fontos emlékek nekünk.Azt hiszem a baba érkezése előtt egy külön kis helyre lesznek elrakva, de semmiképpen sem lesznek kidobva, mert a barátaink szeretettel hozták nekük ajándékul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése