Két és fél hét kórházi benntartózkodáson vagyok túl, és lassan egy hete jöhettünk haza a kórházból.Immár hármasban vagyunk.Most nem készítettem jegyzeteket a kórházban, inkább csak megjegyzéseket, érzéseket közölnék.Lehet hogy egy kicsit zagyva lesz mert nem írom le előre a gondolataimat, nem rendszerezem a történéseket, csak ahogyan eszembe jutnak a dolgok.
Augusztus 19 a kórházba vonulás napja - lett volna.
Este még elmentem pisilni és azt vettem észre hogy el kezd jobban folyni.Felálltam elállt, lekuporodtam elindult.Gondoltam jól megvizsgálhatott a dokim délután és beindított valamit.Kiabáltam Mackócskának hogy folyik a magzatvíz.Mászkáltam a lakásban, mert azért gyanus volt hogy ha állok nem folyik.Ismét wc, lekuporodás, folyik.Mászkálás, megint wc, megint folyik.Na erre mondtam hogy irány a kórház.S. doki volt az ügyeletes, megvizsgált, feltolta a baba fejét, elengedte, azt mondta hogy ilyenkor folynia kéne.Egész este rajtam volt az NST és külön ellenőrizték a szívhangot doplerrel is a vajúdóban.Akkor este akkora pánik lett úrrá rajtam, hogy remegett a kezem lábam.A szülésznő azt mondta hogy felül repedhetett meg a magzatburok és az összeforrt, ugyanúgy mint akinél amniocentézist végeznek.Reggel vittek ki a kórterembe.
Naponta NST, Kétnaponta ultrahang- kevesebb magzatvíz, egy hét múlva megint megfelelő a magzatvíz mennyisége, aztán ismét kevesebb.Az ultrahangok alapján a baba gyarapodott, de a lemaradás mértéke továbbra is 3 hét.
Én tettem volna?
Már a kórházban is az volt az érzésem hogy a szülés folyamatát a pánikom állította meg.A benntartózkodás alatt egyébként szép fájásaim voltak, a baba hihetetlen erővel nyomta már lefele magát.Csak hát rendszertelenek voltak, szólni nem volt érdemes miatta a nővéreknek, mert itt csak 5 perces fájásokkal lehet kimenni szólni.A baba a második héten totál elmozdult, teljesen fel volt csúszva a tüdőmig.A szívhang hallgatáskor hüledeztek hogy nagyon fent van- haránt ferde faros a gyerek az egyik nővér tapogatózása szerint.
Élvezem-kiélveztem...
a terhesség utolsó heteit, napjait lelkiekben- csak azt sajnálom hogy ezt nem itthon tehettem és nem Mackócskával ketten simogathattuk a pocakom amikor kidugta a csipőjét.Sajnos nem tudott meglátogatni minden nap, de amikor velem volt azok a pillanatok nagyon bennsőségesek voltak.Mintha búcsúzkodnánk a pocakomtól és rákészülnénk a cseppike fogadására.
A nagy fekete pók
Hihetetlen, de igaz!!!Akinek az ágya felett megjelent a fekete pók az megszült!!!Szülőpóknak neveztük el, én állandóan felfelé tekintettem hogy hozzám mikor jön már :) Szegénykét a takarítónéni leütötte.
Miért nem történik semmi?
AZ ABPM- 24 órás vérnyomásmérő 3 naponta volt rajtam, 3 naponta kellett emelni a Dopegyt adagot és kiegészítésként Cordaflexet kaptam amin szintén emelni kellett.Ezért sem értetttem hogy miért kell kínlódni, miért van értelme emelni a gyógyszerek adagján a 39. héten, miért nem császároznak már meg ha arra vagyok kiírva.Korházba kerülésem után 3 napon át kaptam a tüdőérlelő infúziót.Olyan voltam mint egy kabaré.Egyik karomba csöpög az infúzió akit Bodrinak a hű társamnak neveztem el, másikon a 24 órás vérnyomásmérő és ezzel mentem ki NST-re.A főnővér meg rámszól délután hogy nem mentem ki vérnyomást mérni, mondtam hogy az infúzióval nem is tudtam volna.Igen, az ABPM ellenére napi 4-szer ki kell sétálni vérnyomást méretni.
Diab kaja
Vicc, de ugyan az mint a többieké, csak én kaptam uzsire egy kefírt vagy almát, esetleg fél korpászsömlét.A cukrom egyébként végig jó volt, szépen adagoltam az inzulint.Nem jött be a professzorasszony jóslata hogy szülés eőtt meg fog emelkedni az inzulinigény, de keményen tartottam a diétát is hozzá.
Szobatársak
Hihetetlen jó társaságba kerültem, kivéve a szülés előőtti pár napban.Egy olyan búvalbélelt csaj jött a szobába, ekkor már csak kettesben voltam vele, később jött egy másik lány aki jó fej volt.Na ez a csaj totál lehúzott érzelmileg, meg akkor már éreztem hogy sok ez a két hét, nagyon sírtam, kiborultam teljesen.
Dokim
Egy hét után annyit mondott hogy már csak napok kérdése és én annyira hittem neki hogy meg lesz a baba.A nővérek is mondtak, legkésőbb kedd vagy szerda.De nem történt semmi.
Szeptember 1-én félrehívott a VIP szobába és mondta hogy szerinte ezt a terhességet már meg kellene szakítani, mi erről a véleményem.Egyetértettem vele.Mondta hogy reggel 6-kor menjek oda S. nővérhez és mondjam hogy 5 órától fájásaim vannak.És ez a dolog maradjon kettőnk között.
Este úgy 8-9 körül bejött az egyik nővér hogy azonnal mennem kell NST-re, mert S. doki (aki felvett az osztályra) látni akarja a papíromat.A nővér azt mondta hogy én nagyon fontos beteg lehetek, ha a dokim személyesen telefonált be miattam.Mit ne mondjak, leesett az állam.
Reggel úgy tettem ahogyan a dokim mondott, de én azt hittem hogy a nővér be van avatva.Rátett az NST-re és a fájdalmaimról kérdezett és vagy jó színész, vagy fogalma sem volt a szituációról.Semmit sem mutatott a gép, S. doki jött, látott 10 perces fájásokat.Összeszedtem a szüléshez a cuccokat, törölköző, tusfürdő, cukormérő, inzulin, fényképezőgép, szőlőcukor, wc papír.
Előkészítőben
Manuális vizsgálatot követően- S. azt mondta:- Cg.2111 mondjuk-, jött a borotválás (este már megpróbáltam borotválkozni, de ezek szerint nem nagyon sikerült) Zs. nővértől aki a legtündéribb szülésznő, beöntés ami egyáltalán nem gáz.Azután wc-zés vagy 3-szor, zuhanyzás.Akkor jött a dokim amikor a kórházi hálóinget megkaptam, bekukkantott a kis perverz amikor pucér voltam, kérdezte:-Juditka kikakilta magát?Válasz:Igen, kikakiltam magam.Dokim ideges volt mert elég későn szóltak neki rólam.
Vajúdóban mind a 3 ágyon voltak, az egyik lány kérdezte hogy nem izgulok?Mondtam hogy nem, nyugodt vagyok.Ugyan az a nyugalom szállt meg mint amikor a leszívás napja volt, ezt a másik előkészítőben el is mondtam a főnővérnek akinek az arckifejezését nem tudom hova tenni olyan furcsán nézett.
Itt rátettek az NST-re, közben infúziót kaptam és a branülbe különböző szurikat.Kaptam katétert is.Levetkőztettek meztelenre, áttoltak a műtőbe.Az altatós nyomkodta a gerincem-vaktában szúrunk, na itt berezeltem egy kicsit.Egyébként ez sem fáj.Az altatós elkezdett csipkedni hogy merre zsibbad, a dokim addig fertőtlenített.
Az lepett meg az egészben hogy mennyire rángattak az ágyon.Ez kétszer történt meg, másodszorra sokkal erőteljesebben és hosszabb ideig.Furcsa érzés volt az is amikor a mellem alatt éreztem ahogy oda teszik az eszközöket.Oldalra néztem és láttam magam kiterülve a gyógyszeres szekrény ablakán visszatükröződni.A jobb kezemmel meg állandóan a bőrömet fogdostam és azt kérdeztem magamtól hogy ez én vagyok?Olyan furcsa tapintása volt, főleg hogy az oldalamon már nem éreztem az érintést.8-kor kezdődött a műtét és 8.40-ig tartott.
Kisfiam
Soha nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot amíg élek.A dokim kiemelte J-M-et és felsírt.Az altatós kérdezte hogy örömkönnyek és én bólogattam.Dokim megszólalt:retard.Oldalról láttam mag a kicsit, fantasztikus volt.A fejemnél egy pillanatra megmutatták az biztos, de az nem maradt meg bennem.
Kitoltak a császáros szobába, infúziót kaptam, mérte a gép a vérnyomásomat, nézték a pulzust is ami állandóan leesett 50 alá, így pittyegett a gép folyamatosan.Mozgatnom kellett a karomat hogy jobb legyen a keringés.Meg az EKG tappancsai voltak rajtam.
Folyamatosan kérdezték kell-e fájdalomcsillapító, de addig nem kértem amíg igazán nem fájt.Nézték hogy mennyi folyadékot iszok és mennyi távozik.Az első nap 6 litert ittam és 10 liter jött ki.A sok folyadéknak köszönhetően nem fájt a fejem és nem volt hányingerem sem.
A hasamba be volt vezetve egy cső amibe a vér távozott-nem tudom mi a neve.Nekem 2 napig hagyták bent amiért áldottam a dokim.
Első este már fel kellett ülnöm, egy pillanatra fel is álltam de nem nagyon ment, így ott fürdettek ülve.
Jéemet már délután behozták hozzám, aztán 3 óránként meg kellett szoptatni.nem nagyon ment, meg nagy fájdalmaim voltak, alig tudtam oldalra is fordulni.Ő volt az egyedüli aki a cukrosvíz mellé kaphatott tápszert a kórházban.Olyan kis formás baba hogy csuda, annak ellenére hogy nagyon picike.2800g, 52 cm.Kis pálcika karok és lábak.Ici-pici csípő.Ujjai kis vékonykák.Amikor megláttam az arcvonásait, úristen tiszta Mackócska.
Másnap amikor kivették a katétert és sikerült pisilnem akkor mehettem át a megfigyelőből a rendes baba-mama szobába.
Baba-mama szoba
Csak azért vitték ki délután Jéemet mert még bennem volt a cső, nehezebben mozogtam.Áldottam az eget érte, egyfolytában bőg a drágám, mit bőg visíííít kegyetlenül.Tej még alig, rossz a szopi technika kezd már most sebes lenni a mellbimbó.Estére is elvitték.Hála.
A baba-mama szoba tök kibaszás.Itt még egyet utóljára pihenhetne az ember, de nem lehet.Nem elég a fájdalom, de a baba sír, tej nincs, itt nem jönnek segíteni a csecsemősök.Nagyon szörcsögött az orra, látszott is a trutyi benne, alig kapott levegőt.Kértem segítséget hogy orrszívóval szívják ki.Még engem toltak le hogy az magzatvíz és jól van úgy.Papírzsbkendővel piszkáltam ki úgy ahogy.
A legrosszabb a felkelés és a lefekvés volt a fájdalom miatt.Ha már álltam és mászkáltam az már nem volt gázos.A fürdés volt még nehéz, a szivaccsal idétlenkedni.
Nem értem a sok Gyakorikérdések.hu-n lévő kismamát akik császárt akarnak, mert rohadtul fáj utána.mondom azt úgy hogy más tapasztalatom nincs róla.
Nehéz volt az a 4 nap amit még a császár után bent töltöttem de ami még rám várt arról nem is álmodtam.
Hála
Azon törtem a fejem hogyan adjam oda a pénzt a dokinak, ilyet még nem csináltam.Köntös nem volt nálam aminek a zsebébe be tudtam volna tenni a borítékot.Jött a segítség, visszakaptam a mappámat a leleteimmel együt, így azzal együtt mentem az elbocsájtás napján kötözésre.El is sírtam magam a doki előtt, jól megölelgetett, dicsért hogy kevés ilyen betege van aki így betartja az utasításokat.Később a férjemmel is találkozott neki is dicsért.80-at adtunk neki, sajnos csak ennyire volt keret, de simán megérdemelte volna a dupláját is.60-at adtam volna a sima szülésnél.
Varratszedés szept.2 péntekhez egy hétre volt, ez sem volt vészes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése