Szépen összegyűltünk a szemészeti váróban.A c. kategóriásoknál persze nem volt beutaló, volt aki be sem jelentkezett a kartonozóban.Komolyan nem értem.Nekem már hónapokkal, mondom hónapokkal ezelőtt mondta a védőnő hogy kell beutaló, amit ő is tud adni, de az orvosok presztízskérdést csinálnak belőle, így a dokihoz irányított.Pedig ezekhez tuti kijárnak, miért nem nyomja a kezükbe a védőnő azt a beutalót?
Az asszisztensek nem csináltak belőle problémát, fogadták őket így is.
A doktornő azon viccelődött, végre egy normális nevű gyerek.Jéem egy Lorenzó, Rikárdó és egy nna az istennek nem jut most eszembe milyen nevű gyerek után következett.
Még a folyosón csepegtettek a szemükbe amitől kitágult a pupillájuk.Jéem jól tűrte, volt olyan gyerek aki ellenkezett, volt aki sírt.
Én jobban féltem a vizsgálattól mint Jéem.De az az igazság hogy ilyenkor az ismeretlentől fél legjobban az ember.Már a lelkiszemeim előtt láttam hogy bele kell néznie egy gépbe, mint nálunk a szemfenékvizsgálat, jól belevilágítanak amitől üvölt.
A valóság: ölembe ültettem, az orvos valami nagyítószerűvel jó karnyújtásnyira nézi a szemét, közben különböző lencséket rak elé, de azt sem közvetlen az arcához.Szóval nó para- de jó is lett volna ha ezt elmondja előtte valaki, pl a védőnő vagy az ott egybegyűlteknek egy asszisztens az ilyen nagy képzelőerővel megáldott anyukáknak mint én vagyok.1 perc volt az egész.Jéemmel minden okés, nem kancsal.
Amiért ilyen ügyes fiú volt, kapott ajándékba könyveket, művészet gyerekeknek.Andorka Júlia: Dolgok és Békefi Eszter: Gyerekek c. könyvét.Jófej vagyok, a tág pupilla miatt persze ma nem tudjuk nézegetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése