...megbélyegzés a családi félelem.
Jéem imád oviba menni.Boldogan megy, boldogan jön.Alszik is.A vezető ovónő dicséri.A család büszke, micsoda sírásríváspicsogás nélküli beszokás.Minden überfasza.Hoppá a katonatiszt ovónéni reggel panaszkodik.A gyerek lökdösődik, nem fogad szót, a cipőjét hozzávágta a dadusnénihez, ijesztgeti a többieket.Határozat: meg kell rendszabájozni- ovónéni mondta- ne csodálkozzak ha azt meséli majd a gyerek hogy rá lett csapva a kezére, mert most kell visszafogni.Lesokkolódok.Bőgtem idegességemben (itthon).Gondolkodom.Miért nem szóltak eddig?!Én meg abban a hitben vagyok hogy minden szép és jó.
Délután értemegyek.Már a kedves ovónéni van.Érdeklődöm minden rendben volt- e, mert tájékoztattak Jéem viselkedéséről.Ahhh nem annyira vészes a helyzet:/, bökdösi a többieket, lebírkózza, és hát Jéem nagyobb darab mint a többiek, így könnyen megy neki.
Nagyobb darab?Épp azt mesélem mindenkinek hogy Jéem milyen kicsi, alacsony a csoporttársaihoz képest.Totál átlagos testalkatú.Van aki egy fejjel magasabb nála.
Tanács: beszélgessünk az oviról, hogy a lökdösődés fáj a másiknak.
Hát említhették volna hamarabb is.
Hosszadalmas gondolkodás után rájöttem, rájöttem? hogy az ijesztgetés áááárrrrggghhhh hang ahogy az ovónéni mutatta a nyári unokatesós gepárdozás lehet; a cipős ügy meg hogy lerúghatta -szokás szerint- magáról a cipőt, ami eltalálta a dadust, deháttallehetettéspontnemlátta, aztán rácsapott büntetésből Jéem kezére.Jéem soha az életbe nem dobta meg szándékosan egyik családtagot sem.Meg persze olyat sem aki nem családtag:P
Ahhh mi lesz ebből??????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése