jéem szabin van

Június 15- től összevont csoportokban ( mini a nagyokkal) voltak a gyerekek, pont nem volt a mumus óvónő, így még vittem jéemet 3 hétig.Pozitív élményem, hogy ez alatt az idő alatt ezerszer többet dicsérték Jéemet mint amit egész évben hallottam.Persze volt verekedés is, de legalább hallottam jót is a gyerekem felől.Gondoltam most kell lepattanni mielőtt az ő csoportjukba jön vissza a szigor.Úgy hogy azóta itthon, szerintem ha mondanám, már pedig ez az igazság, ezzel a gyerekkell semmi baj az ég világon nincsen.
Év végi értékelés, gyorsan rohanós, aláírós, a nyakadban lihegős következő szülős.Amin meglepődtem az az, hogy a szókincse átlagos.Na mindegy.
A többi cucc mind kinőhető: vezető akar lenni, de nem tud.Agresszíven oldja meg a konfliktusait.Utolsó időkben kezdett árulkodni.Ha nem kap meg valamit hangosan visítozós hiszti megy.Lassú mozgású.Amit tudok hogy tud, azt nekik még nem kell tudni, pl. szín, forma , testséma felismerés.Foglalkozásokon nem vesz részt.( érdekes, itthon mindig letudom ültetni kézműveskedni)Nem tudja megkülönböztetni a mesét a valóságtól.Pl. ő volt az egyetlen aki bepánikolt, sírt az óvodai tűzriadókor.Gondolom ehhez hozzájárult a popómegégetős emlék.Nem mond mesét (itthon story cube az esti mese, ő találja ki), nem beszélget az óvónőkkel.
Vagy megkomolyodik jéem a bő másfél hónap alatt, vagy megtalálják hozzá a kulcsot amivel jobban motiválhatnák.Bízom egy jobb tanévben.

tanácstalan vagyok...

...ezzel a óvónővel szemben.Mások azt hihetik hogy csókos vagyok nála, mert megölel néha, dumál hozzám.Gondolkodom hogy ez jó szándék- e részéről, szimpatikusnak tart, vagy ez egy taktika, egy védekezés lehet hogy tuti ne szólj be neki, se a vezető óvónőnek, hiszen egész évben csak a szar visszajelzéseket kaptam a gyerekemről.

Egyik nap behívott reggel a csoportszobába.Gondoltam nna már megint mi van.Panasz áradat, de nem Jéemre hanem a munkájára, nézzem meg 150 oldalas portfolió, továbbképzés, otthoni óvodai munka, rosszak a gyerekek bla bla bla.
Jön Á. az anyukájával, ő a legkissebb- legfiatalabb a csoportban, nem rég töltötte a 3- at.
Sír.Nehéz az elválás anyától.Lefejti a karjait anyukáról, ajtó becsuk.Leülteti reggelizni.Á. még mindig sír.Óvónő:-Á. fejezd be! ( végig hangosan, utasítva) Akkor sírjál amikor verekszel!Fejezd be!Majd akkor sírjál amikor Jéemet cseszteted! (Közvetlenül a gyerek előtt akkorát csap az asztalra, hogy összerezzennek a gyerekek)Aztán megint jön a fejezd be! Ezután megfogja és kiviszi a mosdóba.
Egyik kisfiú megszólal, hogy nagyon megijedt hogy sírt Á.Aztán még ketten mondták hogy megijedtek.
Kérdeztem a gyerekeket mit lehetne csinálni, hogyan tudnának segíteni Á- nak.Az a fiú aki először szólt,  annak nem volt ötlete.Felvetettem hogy talán segítene ha játszanának vele, de az is lehet, hogy egy ölelés is segít.
Visszajöttek, már nem sírt Á, reggelizik.Én meg elmentem.
Azt tudni kell a történethez, hogy Á. apukája tavaly egy balesetben meghalt.Nem igaz hogy a gyerekek vagy legalább is nem mindenkire igaz hogy nem emlékeznek a 3 éves koruk előtt történtekre.Á. nem hiszi el az anyukájának hogy az apukája a csillagokban van mint a nagypapa, szerinte ő haza fog jönni.Biztos vagyok benne hogy a reggeli nehéz elválás ennek tudható be a kisfiúnál, tudatalatt félhet hogy anya nem fog jönni.Miért kell így bánni egy gyerekkel?!Ha vele szemben így viselkedik, mással is megcsinálja.
És vannak a gyerekeknél a stressznek testi jelei.