Reggel 8- ra mentünk az intézetbe.Az általam ismert kórteremben kaptam ismét helyet.A szokásos átöltözés következett.Hamarosan szólt a biológus hogy megnézhetjük az embriókat a monitoron.Bőszen fényképeztünk, amikor meghallottuk a biológus hangját a hangszóróból.Annyira izgatott voltam hogy nem is értettem mit mond.Egy mondatát értettem tisztán, azt hogy - nagyon szépek, szabályosak.Amikor kijöttünk a szobából ahol a monitor volt, a biológus odajött hozzánk, akkor is mondta milyen szépek, és hogy kettő le lett fagyasztva, az egyik pedig nem érte meg a 6. napot.Ahogy ezt elmondta, be is szólítottak a műtőbe.
Rengeteget álmodoztam a beültetés pillanatáról, hogy milyen megható, felemelő érzés lesz.Elképzeltem, ahogy a könnyem kicsordul majd a meghatódottságtól.
Egy frászt.Inkább kellemetlennek írnám le a pillanatot.A dokit emlékeztetni kellett a kétszarvú méhemre.A jobb oldalit találta megfelelőnek, abba helyezte be az embriókat egy hosszú katéteren keresztül.Maga a beavatkozás csak egy kicsit fájt, de csak azért mert a méhnyakamat el kellett húzni balkéz felé, a jobb oldali "szarvam" miatt.Ekkor jött el életem legkellemetlenebb pillanata.Amíg elvitték a katétert, hogy ellenőrizzék nem maradt-e benne embrió, a doki ott ül velem szemben.A lábaim széttárva, én amennyire csak lehet előrecsúszva, a lámpa pont oda irányítva.Jó, jó, tudom minden nap ezt látja, de akkor is... Szerencsére minden rendben, volt még egy utolsó ultrahang, fekvés amíg nem hozták a kerekesszéket- azzal toltak vissza a szobába.Pár órás pihi, aztán fel lehetett menni a zárójelentésért.3-4 nap otthoni fekvés, azután már lehet sétálni is.
A petesejt leszívást követő 14 nap múlva a vér béta-hCG szintjéből eldönthető, hogy létrejött-e a kívánt terhesség.Így nekem augusztus 11-én kellett visszamenni vérvételre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése