Sírás, megint sírás, és ismét sírás.Még arra a hétre kiírattam magam, de aztán hétfőtől ismét kezdődött a munka.Innentől már csak a két fagyibabára gomdolunk, akik a sítáborban vannak.
Szerencsére M-el nagyon jól működik köztünk a kommunikáció, mindent meg tudunk egymással beszélni, még az érzéseinkről is.Bár M-et beszéltetni kell, mert mint a legtöbb férfi, ő is képes megába folytani az érzelmeit.Ő nehezebben dolgozta fel a sikertelenséget mint én.
Az is a gond szerintem, hogy más nem tudja hogy te mit érzel, érezhetsz ilyen helyzetben.Ebben nagy segítséget nyújtanak a különböző lombikos fórumok.Nekem sikerült is egy barátnőt szereznem az egyik portálról, T-t, akivel majdnem minden nap beszélek msn-en.Hasonló cipőben jár mint én, csak neki inszeminációja volt.Most is mennek a drukkjaim neki, október 15.- én kell majd tesztelnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése